Dr. Vass Péter, Szigetvár polgármestere az államalapítás évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi programon mondott beszédet

Tisztelt Ünneplők! Kedves Gyerekek!

 

Ha azt halljátok, hogy augusztus 20-a, akkor feltehetőleg ugyanaz jut eszetekbe, mint nekem gyermekkoromban, hogy egész napos program van Budapesten, délelőtti vízi, légi parádé, tisztavatás, és ami a legfontosabb, hogy este egy nagyon látványos tűzijáték. Igen, nagyjából ennyi, de tulajdonképpen mégsem.

Egy kicsit többet jelent Magyarországnak augusztus 20-a. Három nemzeti ünnepünk van, mint mindenki tudja: március 15. október 23. és augusztus 20. A törvény értelmében egy nemzeti ünnepünk lehet, és ez az ünnep augusztus 20-a.

Államalapító királyunk Szent István valóban sziklára épített házat és hazát. De ez a szikla csak akkor tart meg bennünket továbbra is, ha hittel, alázattal közösen tesszük a dolgunkat országunk érdekében. Éltek itt előttünk más népek is, és bármennyire erősnek és hatalmasnak tűntek, immáron csak a nevük maradt fenn, a régészeti leletek mellett. Természetesen államalapító királyunk uralkodása is sok nehézségbe ütközött, de munkáját mindig a tisztesség és a becsület jellemezte.

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mit az, ahogy fiának adott utasításokat: „ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igazi ítéletet, ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy! Valahányszor kedves fiam ítéletet érdemlő ügy kerül eléd, vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja türelmetlenül ne viselkedjél, esküvel se erősködjél!”  Az igazi nagyság az így beszél, mint tudjuk nem csak alattvalóval, hanem saját magával szemben is következetesen és szigorúan.

Államalapító királyunk igazi nagyság volt. Ez egyben üzenet is számunkra, hogy méltóak csak akkor lehetünk az utódlásra, ha hasonlóan élünk és gondolkodunk. Akkor maradhatunk méltók ezer éves történelmünkhöz, ha emlékezünk és emlékeztetünk a közös múltra, az elődökre.

Szent István örököseinek lenni komoly felelősség is. A Szent István emlékezésnek ezer éves hagyománya van, az augusztus 20, mint az új kényér ünnepe rövid múltra tekint vissza. Az állami ünnep a körmenetből nőtte ki magát a múlt században. A katolikus ünnep következő, nagy fejezete Mária Terézia korához kötődik, amikor a Szent Jobb Budára került uralkodói közbenjárásra. A királynői rendelet értelmében évente 6 alkalommal lehetett közszemlére állítani a Szent Jobbot, köztük augusztus 20-án, és egyben ezt a napot nemzeti Ünneppé nyilvánította.

Természetesen a történelem viharaiban az elmúlt évszázadokban hosszabb, rövidebb időre be-betiltották a körmenetet, legutóbb például 40 évre. Az, hogy mit hagyunk az utókorra, csak rajtunk múlik. És itt álljunk meg és gondolkodjunk el. Ennek a hazának van egy olyan ünnepe, az Államalapítás ünnepe, amelynél a politikai erőknek villongani tulajdonképpen nem lehetne, és nem kellene, hiszen ez mindnyájunk hazájának, magyaroknak az államalapítási ünnepe. Mint láttuk az elmúlt évtizedekben, kormányok jönnek, kormányok mennek, államigazgatási rendszerek bevezetésre kerülnek, majd feledésbe merülnek, és olyan emberek próbálnak igazi történelmi nagyok cselekedeteit, tetteit kritizálni véleményt alkotni, akikkel nem egy lapon, de egy napon sem említhetők Szent István államalapító királyunk nevével.

Ezért próbáljuk meg a mai napon mi, szigetváriak teljes szívből örülni országunk létezésének, miközben ne feledkezzünk meg a mai ünnep másik fontos eleméről, ami nem más, mint a kenyér. „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!” A keresztény imádság eme sora egy olyan dologra hívja fel figyelmünket, amely ránk, magyarokra igen jellemző, hogy csak akkor vesszük észre fontosságát, ha nincs az asztalunkon. Ugyanúgy, mint az élet más területén is, minden értékre, amely minket körülvesz, csak akkor figyelünk rá igazán, ha már nincs. Gondolok itt a családra, a barátokra, a magyar nemzetre és a kenyérre. Addig pedig, amíg mellettünk van, addig elhanyagoljuk, eltapossuk, nem törődünk vele. És akkor, amikor nincs, hiába kiáltunk fájdalmasan, már késő. Kérdezem én, jól van ez így? Nem! Azért nem, mert sokkal könnyebb, boldogabb lenne az életünk, ha mindenre, ami jó, ami fontos, ami elengedhetetlen odafigyelnénk. Ilyen az életet adó víz, a kenyér, a környezet az egészség, a család és a barátok.

Tisztelt Ünneplő Szigetváriak!

 

Adjon az Isten nekünk hitet és békességet egy nyugodtabb, rendezettebb jövőbe vetett hitet. Hitet ahhoz, hogy meg tudjuk teremteni magunknak és utódainknak a jólétet és a békességet. Hitet abban, hogy világon élő össze magyar egymásra talál. Szent István emléke reményt kell, hogy adjon a békére a nemzeti büszkeség visszaszerzésére, hiszen ha a jelenünkben nem is, de a múltunkban van mire büszkének lenni. Adjon türelmet kitartást és erőt, a mindennapi feladataink elvégzéséhez, és a nem ugyanazon hitvallásúak iránt is.

 

De maradjunk a kenyérnél. Dr. Keresztes Pál plébános úr megáldja és megszegi, a Korinek László Professzor Úr által felajánlott magyarok kenyere búzából, melyet a szigetvári malomban a Lamepé Kft. őrölt, a Madaras fivérek által megsütött kenyeret, majd több segítőmmel együtt megkínáljuk Önöket. Nem azért tesszük, mert így illik, hanem azért, mert jólesik Önökért tenni valamit, amely nem nagy dolog, de szívből jövő. Ezért kérem, hogy fogadják el tőlünk e legfontosabb táplálékunk kis darabjait, és tegyünk azért, hogy az év minden napján, minden magyar állampolgárnak jusson kenyér az asztalára. De ehhez Önökre is szükség van, Önöknek is kötelessége megtenni mindent azért, hogy ez a minimális dolog teljesülhessen.

Közben gondoljunk azokra, akik már nem lehetnek kötöttünk, pedig szeretnének és mi is szeretnénk.

Kívánok én Szent István és az új kenyér napján további bensőséges ünneplést Önöknek és kedves családjuknak! Köszönöm a figyelmüket!