A „Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566” Emlékév keretében 2016 végén jelent meg az Emlékpajzs Szigetvárnak című válogatáskötet, amely méltó módon jeleníti meg az emlékév tanulmányait, műalkotásait, illetve ünnepi dokumentumait.

Írta: Kustra Zsófia

Az Emlékpajzs Szigetvárnak című kötet egy válogatás a „Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566” Emlékév történelmi, irodalomtörténeti tanulmányaiból, műalkotásaiból és ünnepi dokumentumaiból. A Magyar Napló gondozásában 2016 végén megjelent kötet Dr. Hóvári János a MANK (Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.) főigazgatója, a „Zrínyi Miklós–Szigetvár 1566” Emlékév Emlékbizottsága elnökének megbízásából készült el, Jánosi Zoltán, Kordics Noémi, illetve Mirtse Zsuzsa szerkesztésének közreműködésével.

A kötetben megjelenő írások „a tisztelet évének jegyében készültek: hazánk jeles történészei, irodalomkutatói, esztétái és művészei vallanak e korról, hogy ezzel is segítsék Zrínyi Miklós és bajtársai örökségének a megőrzését, mert az egykori hősiesség felmutatására szükség volt a múltban, szükség van a jelenben, de szükség lesz a jövőben is” – emelte ki Dr. Hóvári János. Az emlékév elnöke örömmel állapította meg, hogy a Zrínyi-örökség a 21. századi Magyarországon és Horvátországban is nagy fontossággal bír, „nemzetépítő erő” a jelenben éppúgy, mint a múltban is volt. 

Az emlékév során ez az első olyan átfogó mű, amely nem csupán történeti vagy irodalomtörténeti, hanem képzőművészeti, fotóművészeti, és zeneművészeti szempontból is bemutatja a szigetvári hősök történetét. A cím vonatkozásában elmondhatjuk, hogy a „pajzs” kifejezés egyrészt a tiszteletadás jele, amely méltón kijár Zrínyi és hős vitézei tetteinek, másrészt jelképezheti az emlékév során kialakult közösséget is, amelynek tagjai „pajzsként” védelmezi Szigetvárt a feledéstől, homályba merüléstől. Végül elénk idézheti Homérosz eposzából, az Iliászból Akhilleusz pajzsát is, amely az egész akkori görög világ tükörképét is jelenti.

Zrínyi Miklós hős katonatársaival együtt 1566. szeptember 7-én halt hősi halált Szigetváron. E tragikus esemény 450. évfordulójával összefüggésben méltán merül fel bennünk a gondolat: emlékeznünk kell, ez felelősségünk és kötelességünk is egyben. Közel fél évezreddel a szigetvári ostrom után immár nekünk kell kitalálnunk, hogyan is emlékezzünk, hiszen sokfélék vagyunk, mások a céljaink és érdekeink. A 21. században azonban képesnek kell lennünk megérteni a történelem üzenetét, s „visszahelyezni a Zrínyieket a magyar és a horvát nemzeti, történelmi, irodalmi, művészeti és katonai hagyományokba 21. századi módon, közép-európai kisugárzásokkal és kapcsolatépítő erővel” – hangsúlyozta ki az emlékbizottság elnöke.

A kötet „Gyász és megdicsőülés” című első fejezetében Dr. Varga Szabolcs történész, Dr. Hóvári János történész–turkológus, Prof. Dr. Pálffy Géza történész, Prof. Dr. Fodor Pál történész–turkológus, Dr. Németh Csaba történész, Tevelÿ Arató György történész, illetve Dr. Hausner Gábor alezredes–hadtörténész műveit olvashatják el az érdeklődők.

Az első alfejezet Dr. Varga Szabolcs „Devictus vincit” (legyőzetve is győzedelmeskedő), a „Magyar Királyság sorsfordulói a közép- és kora újkor határán” című tanulmányával kezdődik. A történész az 1439-től 1566-ig tartó időszakot tekintette át, kiemelt figyelmet szentelve a történelmi emlékezetre, a mohácsi vereség idejére, okára, illetve következményeire, majd „gondolatfüzérének záró jeleneteként” az 1566. évi oszmán hadjáratot vette vizsgálatának keresztjébe.

Dr. Hóvári János „Mohácstól Szigetvárig 1526–1566., Gyász és megdicsőülés a magyar történetírásban és nemzeti emlékezetben” című alfejezetében többek között olyan kérdésekre keresi a választ, hogy a „szigetvári heroikus fennköltség és az erre épülő népi, rendi és később nemzeti öntudat vajon már a 16. század közepén megvolt-e?” Már korábban is létezett, vagy a költő Zrínyi Miklós találmánya-e; a Zrínyi-saga a 17. századi korszellem terméke volna?

Dr. Pálffy Géza történész–turkológus „Horvát grófból magyar arisztokrata. A szigetvári hős különleges felemelkedése” címmel írt tanulmányában rávilágít egy sokat emlegetett kérdésre: magyar vagy horvát volt-e Zrínyi Miklós? Az olvasó választ kaphat számos kérdésére, például hogyan is került a szigetvári hős Horvátországból Magyarországra, milyen útja vezetett a politikai elit csúcsára és a monarchia arisztokráciájába, illetve, hogy miként változott megítélése a határon innen és túl, és vált egész Közép-Európa hősévé.

A második nagy fejezetben – „A bólogató, halott szultán”, Szigetvár – török szemmel – az olvasók többek között Dr. Sudár Balázs történész, Dr. Pap Norbert geográfus–történész, illetve Dr. Kitanics Máté az MTA tudományos munkatársa műveibe is betekintést kaphatnak.

Dr. Sudár Balázs „Szigetvár ostromának török krónikása”című írása körüljárja Szigetvár kiemelt jelentőségű szerepét mind a magyar, mind a török közgondolkodásban. A magyarok szemében általában a végsőkig való kitartás, „a közösségért való áldozathozatal szimbóluma”, a törökök számára azonban a legnagyobb oszmán szultán halálának, illetve utolsó győzelmének a színhelye: arra is választ kaphatunk, miként jelenik meg mindez a török krónikások írásaiban. Jó néhány szerző részt vett a szigeti ostromban is, vagy fontos belső információkhoz jutott hozzá, így már csak az volt a kérdés, hogy ki mit kezdett vele. A Szigetvár bevételéről szóló török krónikák nagy része ugyanis elsősorban ideológiai célokat szolgált ki, és csak néhány olyan darab áll rendelkezésünkre, amely valóban a történtek megörökítését tűzte ki célul.

Prof. Dr. Fodor Pál a Szulejmán szultán halála körül kialakult kérdéseket járja körül a találó, „bólogató, halott szultán” című tanulmányában. Az írásban a szultán halálának időpontjáról és körülményeiről, a hódoltság korabeli Szigetvárról, valamint a város 1689. évi visszafoglalásáról is olvashatunk.

Dr. Pap Norbert, illetve Dr. Kitanics Máté közös tanulmányából az olvasók tájékozódhatnak a szigetvári Szulejmán-türbe kutatásáról, Szulejmán szultán elveszettnek hitt turbéki zarándokvárosáról. Hogyan lehetséges, hogy a Szigetvár melletti szőlőhegyen az elmúlt időszakban azonosított, egykor jelentős oszmán település több mint 300 éven át rejtve maradt társadalmunk előtt? Hogyan kezdődött el néhány évvel ezelőtt a kutatás? Milyen eredményekről tudnak eddig beszámolni a szakértők? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tekintenek át a szakértők jelen írásukban.

Az „Irodalom és emlékezet” című harmadik fejezet során a kiváló szerzők közül pl. Dr. Tüskés Gábor irodalomtörténész, Dr. Ujkéry Csaba író, Dr. Orlovszky Géza irodalomtörténész műveiből, illetve a Szigeti veszedelem c. híres eposzból is olvashatunk részleteket.

Dr. Tüskés Gábor az 1566-os szigeti ostrom és Zrínyi Miklós magyarországi irodalmi megjelenítéseit vizsgálja meg, a magyarországi irodalmi Zrínyi-hagyomány változatos és gazdag ábrázolásmódjai ugyanis vetekszenek más, nemzetközi jelentőségű magyar történeti témák feldolgozásaival.

Dr. Orlovszky Géza e kötetben megjelenő tanulmánya a Szigeti veszedelem új, 2016 szeptemberében megjelenő, Somogyi Győző által illusztrált kiadásának előszava. Ismereteket szerezhetünk a Zrínyi-család történetéről, Zrínyi IV. Miklós hadvezérről, a költő Zrínyi Miklósról, a Szigeti veszedelem című eposzról, valamint az új kiadás szövegéről is.

A negyedik, „képző-, fotó- és zeneművészet Zrínyi-arcáról” című fejezetben az érdeklődők többek között Móser Zoltán fotóművész, etnofotográfus és író, Dr. Papp Júlia művészettörténész, illetve Dr. Windhager Ákos irodalomtörténész műveit is megtekinthetik.

Móser Zoltán „A voltat nézni kegyelmesen” című kötetéről oszt meg néhány gondolatot az olvasóval, az album ugyanis egy vallomás: „450 év távolából – a fényképezőgépet segítségül hívva – én így látom és láttatom a voltat. Azt kívánom a könyvet lapozó és a képeket néző kedves Olvasótól, hogy a nagy hírű eseményre, a nagyobb vitézségű vitézekre, akik „legyőzettettenek”, velem együtt kegyelemmel nézzenek.”

Papp Júlia „A vitéz szigetvári nő a 19. század elejének képzőművészetében” címmel számol be a női karakterjegyek európai meghatározásáról: a bátor, vitéz nők (femmes fortes) történeti, irodalmi és képzőművészeti megjelenítésének feltérképezése Nyugat-Európában már hosszú évtizedekre nyúlik vissza, a téma magyarországi vizsgálata azonban még alig indult meg.

Az ötödik, „Kultusz, hagyomány, ünnep” fejezetben többek között Dr. Fazekas István történész, Mirtse Zsuzsa író, költő, illetve Prof. Dr. Sokcsevits Dénes történész írásaival találkozhatnak az olvasók.

Prof. Dr. Sokcsevits Dénes „A Zrínyiek újkori kultusza a horvátoknál” című tanulmányából ismereteket szerezhetünk a Zrínyi-kultusz irodalmi és színpadi jellegzetességeiről, különböző fellendülő korszakairól, míg Mirtse Zsuzsa „Szigetvári oroszlán – márványtalapzaton” című írásában egy értékelőt olvashatunk a Zrínyi-emlékévről, amely áttekintést ad az emlékév néhány fontos momentumáról is.