Dr. Pap Norberttel, a Zrínyi–Szulejmán Kutatócsoport vezetőjével beszélgettünk a „Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566” Emlékév elmúlt egy évének sikereiről, rendezvényeiről, valamint arról, hogyan is illeszkedett a kutatás az emlékév programsorozatába.

Írta: Kustra Zsófia

Mit gondol, sikeres volt a „Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566” Emlékév, sikerült megvalósítani a kitűzött célokat?

Úgy vélem, hogy várakozás felett, vagy inkább: az én várakozásaimnak megfelelően alakult az év. Teljesítettük a célokat, amiket kitűztünk, volt értelme annyi energiát belefektetni. Úgy érzem, hogy a látogatók sok tekintetben átvették a mi lelkesedésünket is, és talán jó élmények maradhattak bennük is.

Az emlékév során mely esemény vagy események álltak az Ön szívéhez a legközelebb?

Én nagyon élveztem szinte minden programot. Ugyanakkor sajnos nem tudtam az összes olyan eseményen részt venni, amelyen szerettem volna. Szigetvár ostromának, Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán halálának 450. évfordulója alkalmából 2016. szeptember 6–9-ig nemzetközi emlékkonferenciát rendeztünk Pécsett, a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban. A magyar, török, horvát, amerikai, angol, francia és osztrák szaktekintélyek, történészek részvételével zajló nemzetközi konferencia véleményem szerint hiánypótló rendezvényként vonult be az emlékév sikeres programjai közé. A konferencián túl a türbe környezetébe szervezett programok iránt éreztem leginkább a lelkesedést, de nem szabad megfeledkeznünk pl. a szigetvári várban szeptemberben átadásra került Zrínyi-emlékteremről sem.

A kutatás hogyan illeszkedett az emlékév programsorozatába? Illetve mely más programok során kapcsolódtak be az eseményekbe?

Szulejmán türbéje utáni kutatásunk tulajdonképpen nem volt része az emlékévnek, de az eredmények elterjesztése megjelent az emlékév programjai között. A szeptemberi nemzetközi konferencia, illetve az egyetemista vagy akadémiai csoportok szigetvári látogatásai kétségkívül szegényebbek lettek volna a kutatás nélkül, viszont a szulejmáni sírhelyen tett látogatások száma is növekedett az emlékév körüli emelkedett médiaérdeklődésnek köszönhetően. Az emlékév tiszteletére a nyár folyamán tudományos konferencia került megtartásra Pécsett, az Eötvös József Collegium egykori kollégistái, valamint Szulejmán egyenes ági leszármazottai (oszmán hercegnők), magyar írók és költők, a Magyar Tudományos Akadémia, illetve a sajtó munkatársai, számos egyetemista és diákcsoport is ellátogatott Szigetvárra, ahol a történelmi belváros és környéke emblematikus helyeit, a turbéki kegytemplomot, a Magyar–Török Barátság Parkot, illetve turbéki ásatásunkat tekintették meg. A szeptemberi Zrínyi Emlékünnepség hetén kb. 1000 látogató érkezett belföldről és külföldről egyaránt, köztük sok újságíró is. A látogatók özöne azonban ez után sem csillapodott, sokan buszokkal, autókkal jöttek még a szeptember eleji „csúcsot” követően is, pl. a Dél-Dunántúli Építész Kamara Horváth András elnök vezetésével érkezett a városba, az Országos Erdészeti Egyesület Baranya megyei helyi csoportjának útját az egyesület titkára, Horváth Péter szervezte, a Károli Gáspár Református Egyetem hallgatói pedig Dr. Hóvári János, a „Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566” Emlékév Emlékbizottsága elnöke meghívására utaztak Szigetvárra. Mindezek szervezésében a Dél-Dunántúli Rendezvény és Fesztivál Turisztikai Klaszter is nagy segítségünkre volt.

Le tudná írni egy átlagos szigetvári és környéki látogatás rendjét és programját?

Kettő, illetve négy órás programokat szerveztünk, amelyek általában Szigetvár központjából, a Zrínyi térről indultak, ahol a hajdani Ali pasa dzsámi, a mai Szent Rókus római katolikus templom áll, valamint az ország első Zrínyi-emlékműve, a félholdas zászlót taposó oroszlános szobor is magasodik. A történelmi belváros meglátogatása után a látogatók megtekinthették az 1566-os ostrom eseményeit középpontba helyező magyar, angol és török nyelvű ismertetőkkel ellátott, 2015-ben megnyílt kiállítást a szigetvári várban, szerencsés esetben bepillantást nyerhettek továbbá a szigetvári hagyományőrzők műsorába is. A várat maguk mögött hagyva, a látogatások az Almás-patak mellett, a Magyar-Török Barátság Parkban folytatódtak, ahol a felújítást követően ismét egy helyen láthatták Zrínyi Miklós és Szulejmán szultán bronzszobrát. A látogatók ezután megnézhették a Szigetvár belvárosától mintegy három kilométerre fekvő turbéki Segítő Boldogasszony kegytemplomot, utána érkeztek meg az ásatási helyszínre, ahol tájékozódhattak a Szulejmán szultán egykori sírkomplexumát feltáró vizsgálatok és ásatások eredményeiről, illetve megtekinthették a helyszínt. Ezeket a „túrákat” általában magam, vagy Prof. Dr. Fodor Pál a kutatás társvezetője, Dr. Hóvári János az emlékbizottság elnöke, Dr. Kitanics Máté az MTA tudományos munkatársa, vagy Hancz Erika a PTE Régészet Tanszék tudományos segédmunkatársa vezették, és döntően tetszést arattak.

Volt-e valamilyen „nagy pillanat” a 2017-es évben?

Számomra nagy pillanat volt, amikor az Oszmán dinasztia két leszármazottja, Kenizé Mourad francia írónő, valamint Mediha Nami Osmanoglu de Fernandez, Mexikó korábbi budapesti nagykövetének felesége érkezett Szigetvárra július elején, hogy ellátogasson a Szigetvár-turbéki szőlőhegyen annak az oszmán kori településnek a maradványaihoz, ahol többek között Szulejmán szultán síremléke is állt. A sírhely meglátogatásakor a hercegnők családi történeteket és rég hallott anekdotákat meséltek a kutatóknak és a sajtó munkatársainak. Tiszteletüket a legnagyobb oszmán uralkodó, egykori ősük sírjánál elérzékenyülve rótták le, ez egy nagyon megható pillanat volt. De az is fontos volt számomra, amikor a világ legjelentősebb történész, turkológus, Szulejmán szakértői ott álltak mellettünk szeptemberben a türbe körül, és elismerően bólogattak: „hát ez igen, nagyszerű eredmények!” Az egész év egyébként egy hosszúra nyújtott nagy pillanat volt.

Mit gondol, miben áll a jelentősége a vizsgálataiknak, projektjüknek a magyar-török kapcsolatok szempontjából? Miért lehet mindez fontos Szigetvárnak és a szigetváriaknak?

Azt gondolom, könnyű belátni, hogy a talán legfontosabb török nemzeti ikon – Szulejmán szultán – halálhelyének felfedezése óriási szimbolikus jelentőséggel bír számukra. Ez egy nagyon kardinális kérdés Törökországban, aminek kulturális, politikai és gazdasági hatása is van a kétoldalú kapcsolatokra, gondoljunk csak pl. a turisztikai potenciálra. A jövőben ebből befektetések születhetnek, munkahelyek létesülhetnek, illetve bevételhez juthat Szigetvár.

Úgy tudom, hogy éppen egy filmet készítenek a 2013 óta zajló vizsgálatokról. Mire számíthatunk?

Több film is készült már a kutatásunkról, de ez az első, ami magyar nyelven valósul meg. A nagyjából félórás filmből kiderül, hogyan indult a kutatás, kik vettek részt benne, milyen eredményeket értünk el, és hogy mindennek milyen hatása, következménye lett Szigetváron, Törökországban és a világ más részein. A filmet inkább a szakmának és a diákoknak, egyetemi hallgatóságnak készítettük, nem ez lesz a legnézettebb produkció, de talán ez lesz a leginkább hiteles.

Hogyan folytatódik a munkájuk 2017-től, milyen terveik vannak?

A kutatás folytatódik, az ásatások és a műszeres vizsgálatok szintúgy. A magyar állami kutatásfinanszírozási szervezettel 2018-ig van szerződésünk, addig még sok cikk fog megjelenni, illetve többek között egy könyv megírását és megjelentetését is tervezzük. Ugyan azt hittem, a 2016-as év nagy bejelentései jelentik a kutatásokkal kapcsolatos csúcsot, az elmúlt hetek média- és sajtóérdeklődései mégis azt vetítik előre, hogy a munkánkat és az eredményeinket továbbra is óriási figyelem és érdeklődés övezi.