Emlékezzünk a várkapitányokra!

„Emberségről példát, vitézségről formát/mindeneknek ők adnak” – szól Balassi Bálint Egy katonaének című költeményének híres sora, mely a szigeti várkapitányokra is méltán igaz. Rájuk – a középpontban Zrínyi Miklóssal – emlékeztek szeptember 7-én a Zrínyi Napok keretében: koszorúzással, tűzgyújtással és megható, szép szavakkal.

21369452_923168417833748_4864620698423220818_n

„A 185. Zrínyi-emlékünnepség során megemlékezünk Horváth Stancsics Márkról, a vitéz és tehetséges katonáról, aki két ízben volt Sziget kapitánya, és akinek szobra, Nagy Géza alkotása 1971 óta, tehát 46 esztendeje itt, a róla elnevezett téren áll” – kezdte beszédét Varga Zoltán, Szigetvári Várbaráti Kör elnöke a Horváth Márk szobránál tartott koszorúzási ünnepségen.

21432708_923167851167138_3940778064020042393_n

„Emberségről példát, vitézségről formát/mindeneknek ők adnak – e sorok igazak Horváth Márkra is, akinek életútját, levelezését évről évre felelevenítjük itt, a nevét viselő téren. Ugyanakkor nagyon igazak e szavak a többi szigeti várkapitányra is, akik évtizedeken keresztül álltak a Dél-Dunántúlt és Szlavóniát oltalmazó vár élén. Ők is méltók arra, hogy nevük itt elhangozzék: Seghed György, Tahy Ferenc, Dersffy Farkas, Kerecsényi László, Farkasich Gergely és természetesen Zrínyi Miklós. A királyi kézbe került szigeti vár uralkodó által kinevezett kapitányai voltak ők” – mondta beszédében Varga Zoltán. „Egy kapitánynak – folytatta – gondot kell viselnie a várban lakó népre, a városlakókra, a vidékre, a vár jelentette ugyanis a magyar királyságot. Minden kapitány tette a dolgát, miután 1545-től alapjaiban megtörtént a török berendezkedés a térségben, megszületett a dél-dunántúli védelmi rendszer, melynek egyik alapja volt a Török Bálint özvegyétől királyi kézbe került Sziget Seghed György irányításával, aki vaskézzel tett rendet az akkor még teljesen romos állapotban lévő várban, saját vagyonából – ez akkor természetes volt – 2500 forintot kölcsönözve, melyet persze nem kapott vissza. Tahy Ferenc kezdte el a várbirtok, lassú, de szisztematikus bővítését, alatta épült fel a város Bagotai-bástyája a mai Vigadó-kert helyén. Majd Dersffy Farkas megkezdte a vár adóztatási körzetének kiterjesztését, a hűtlenné vált vagy kihalt családok uradalmainak Szigethez csatolását. Kerecsényi László kapitány Tojgun budai pasa hadaitól védte meg Szigetet, utóda, Horváth Márk pedig Khádim Ali pasa tízezres seregétől – ezer katonájából mindössze 95-öt veszítve. Két kapitánysága között az őt követő Farkasich Gergely idején kiépült a postahálózat. Farkasich porhüvelye Dersffy Farkaséval egyetemben a szigeti várban nyugszik valahol – talán az ásatások meglelik sírjaikat. Zrínyi Miklós pedig – Molnár Imre szavaival – mindörökre példát adott az áldozatos hazaszeretetből” – zárta beszédét a Szigetvári Várbaráti Kör elnöke.

21462825_923168594500397_6438902210041070447_n

Az emlékezés végén megkoszorúzták Horváth Márk emlékszobrát, majd a főtéren emléktüzet gyújtottak a város jelképévé vált, 1878-ban közadakozásból emelt Oroszlán-szobornál, mely Magyarország első Zrínyi-emlékműve. Az emlékező tömeg fáklyás emlékmenettel a szigeti várhoz vonult, ahol megemlékeztek Molnár Imre emléktáblájánál, miközben diákok tűzgyűrűt alkottak a várfalon.

21462932_923168274500429_2436406098283862284_n

Molnár Imre gimnáziumi tanár volt ugyanis az, aki 1959. október 29-én az országban a várbaráti körök közül másodikként megalapította a Szigetvári Várbaráti Kört, melynek 1984-ig elnöke volt. A vezetésével létrejött társulás – a holnapjuk szerint – a következő célkitűzésekkel kezdte meg munkáját: „Zrínyi Miklós és hős bajtársai emlékének ápolása, Szigetvár és a Zrínyiek történelmi szerepének ismertetése minél szélesebb körben, a vár gondozása, karbantartásának, állagmegóvásának szorgalmazása, Szigetvár műemlékeinek, műemlék jellegű épületeinek, továbbá városképi szempontból jelentős épületeinek a védelme”.

Molnár Imre 1952 szeptemberében került Szigetvárra: először a várban működő diákotthon vezetője, később, egészen nyugdíjazásáig a helyi gimnázium tanára, majd igazgatóhelyettese volt. Hamar a helyi kulturális élet motorjává vált: többek között rendbe hozatta az elhanyagolt várparkot, összegyűjtötte, gondozta a Zrínyi Miklóshoz köthető helyi és népi hagyományokat. A település 1966-os várossá nyilvánításában a Szigetvári Várbaráti Kör és maga Molnár Imre jelentős szerepet játszott.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.