TÖRTÉNELMÜNK LELKISÉGE A XXI. SZÁZADBAN IS FONTOS

Zrínyi és más nemzeti hőseink is megérdemelnének nagyjátékfilmet vagy történelmi sorozatot a vizualitás századában – mondta Hóvári János történész, a 2016-os Zrínyi-emlékbizottság elnöke, egykori ankarai nagykövet, akit a hét végén tartandó szigetvári Zrínyi-napokról, a Zrínyi-örökségről, Zrínyi új jelképes sírjáról és az emlékév hatásáról kérdezte a Magyar Idők.

– A hét végén lesznek a szigetvári Zrínyi-napok, ez már a 186. Zrínyi-ünnepség a város történetében.

– Szigetváron 1833 óta különböző formában, de nagyjából ugyanolyan tartalommal és szellemiséggel emlékeznek meg minden év szeptember 7-én Zrínyi Miklós és katonatársai hősi haláláról, amely 1566-ban történt.

– Az emlékévben Zrínyi-szobrot avattak, nemzeti emlékhellyé nyilvánították a várat. Most is lesz hasonlóan jelképes pillanat?
– Igen! Vanyúr István szigetvári neves vasszobrászművész elkészítette Zrínyi Miklós csáktornya–Szent Ilona-i sírfedőlapjának rekonstrukcióját, amelynek egy töredékét a csáktornyai Zrínyi Múzeumban őriznek. A sírfedő lapot vörös márványból faragta ki, így most Zrínyi Miklósnak Szigetváron is lesz jelképes sírja, s ez az egykori és valóságos fedőlap remek másolata. Ezt szeptember 7-én, délben áldja meg a város plébánosa és református tiszteletes asszonya.

– Miért éppen délben?
– A történeti források szerint 1566. szeptember 7-én a déli órákban esett el Zrínyi Miklós. Ezt Szokollu Mehmed nagyvezír egyik írnokának, Ahmed Feridunnak ránk maradt történeti munkájából is tudjuk, aki, mint mindennek tanúja, részletesen leírta a szultán halálának és Szigetvár elestének a körülményeit. Annak ellenére, hogy a különböző lexikonokban és történelemkönyvekben más-más időpontban jelölték meg Szigetvár elestének és a szultán halálának napját is, mégis valahogyan Szigetváron már a reformkorban rögzült a szeptember 7-i dátum. A 2016-os emlékévben Fodor Pál és Varga Szabolcs alaposan górcső alá vették a forrásokat, és megállapították, hogy a szigetvári hagyomány bizony pontos.

 

– Ha jól tudom, ön a környékről származik. Eleven ott Zrínyi emléke?
– A Somogy megyei Kiskorpád nevű faluban születtem 1955-ben, amely Szigetvártól nagyjából hetven kilométerre van. Az első vár, amelyet életemben először megláttam, még tízéves koromban, a szigetvári volt. Akkor már tudtam a létezéséről, hiszen olvastam az Egri csillagokat, s amikor először megpillantottam, olyan érzés töltött el, hogy meg kell tudnom a titkait, de az is, hogy a magyar történelem hősi helyei egy nagy karnyújtásra van tőlünk. Ez az érzés azóta is velem van.

– Egyesek szerint ki kellene venni a hasonló műveket az oktatásból. Erről mit gondol? Nem az lenne a feladat, hogy nemcsak megtartsuk, hanem újakat alkossunk?
– A magyar történelem és irodalom oktatása nemzetnevelő. A források és az irodalmi művek hordozzák hitelesen a lényeget, de őszinte és igaz érzelmeket is kiváltanak. Nem kétséges, hogy a vizualitás századában vagyunk, s szinte mindent filmen is meg kell mutatnunk. Ezért készítettünk a 2016-os emlékévben Baltavári Tamással és munkatársaival animációs filmet Szigetvár 1566. évi ostromáról, amelyet feltettünk a világhálóra, s onnét bárki letöltheti. 2017-ben pedig dokumentumfilmet készített Gerebics Sándor arról, ahogyan több száz hagyományőrző bemutatta Zrínyi Miklós és bátor katonái­nak kitörését. Ezt a Duna World most vasárnap, délután két órakor fogja bemutatni. Természetesen ezek nem pótolják azt a nagyjátékfilmet vagy televíziós sorozatot, amelyet a magyar filmgyártásnak el kell készítenie Zrínyiről és több más nemzeti hősünkről.

– Ön volt a 2016. évi Zrínyi Miklós – Szigetvár 1566 elnöke. Hogy érzi, sikerült nemzeti szinten megeleveníteni a hadvezér emlékét?
– Sikeresek voltunk, az elmúlt években 50-60 ezeren látogatták meg a Zrínyi-napokat. Nagyszabású tervek voltak 1866-ban is, de a háború elmosta, miként 1916-ban is. A 400. évforduló 1966-ban főleg Molnár Imre helyi tanárnak köszönhetően vált országossá, hiszen a várat felújították, múzeum nyílt, elkészült Somogyi József Zrínyi-szobra és könyvek jelentek meg. Budapest azonban ezt követően Szigetvárt, a maga veretes és súlyos örökségével, magára hagyta. A szigetváriak ennek ellenére mindig, évről évre becsülettel megemlékeztek a magyar hősiesség napjáról. De ezeknek nem volt országos kisugárzásuk, Budapesten nem is akarták, hogy legyen. Az emlékév rendezvényeivel arra vállalkoztunk, hogy mindezen változtassunk, s a szigetvári Zrínyi-örökséget visszaadjuk a nemzetnek. És úgy gondolom, minden magyar – és horvát – gyermeknek látnia kell a szigetvári várat, mert annak falai között és fái alatt szívük megérzi a magyar történelem lelkiségét, s ez a XXI. században is fontos.

Olvasható a Magyar Idők szeptember 5-ei számában.