Zrínyi Miklós

A Zrínyiek őseit a 11. századtól ismert brebiri Subicsok között kereshetjük, akik a Magyar Királysághoz csatlakozott horvát arisztokrácia legelőkelőbb dinasztiái közé tartoztak. A 13. század elején a család több dalmát város hercegi méltóságát is elnyerte, a knini püspöki címet betöltő Gergelyt pedig spliti grófként is emlegetik az 1230-as években kelt oklevelek. A família virágkora a 13–14. század fordulójára tehető. I. Pál (1245 k.–1312) 1275-ben elnyerte egész Horvátország és Dalmácia báni tisztségét, majd tíz évvel később saját fennhatósága alá vonta szinte az egész középkori Horvátországot, az 1300-as évek elején pedig Bosznia meghódítására törekedett. Pál fia, II. Mladen már nem folytathatta apja politikáját, ugyanis Károly Róbert magyar király a politikai konszolidáció jegyében megtörte a család egyeduralmát. Különböző alkuk részeként megkapták Anjou (I.) Lajostól Zrin várát, így az itt gyökeret eresztő Pál utódai már erről az erősségről nevezték el magukat.

A 15. században a Zrínyiek a horvát arisztokrácia második vonalához tartoztak, ám a bőséges gyermekáldásnak köszönhetően szoros rokoni kapcsolatban álltak a jóval előkelőbb Frangepánokkal és a Korbáviai-dinasztiával. Az sem törte meg őket, hogy a családból ketten is elestek az 1493. évi udbinai ütközetben. A Zrínyiek felemelkedésének első fontos lépése a Korbáviai Jánossal 1509-ben kötött örökösödési szerződés volt. Ennek értelmében a Korbáviai gróf örökösök nélküli halála esetén birtokai Ilona húgát, illetve annak férjét, Zrínyi (III.) Miklóst illették meg. A mohácsi csata után kitört polgárháborúban Zrínyi Miklós Habsburg (I.) Ferdinánd oldalára állt, fia, a későbbi szigetvári hős pedig részt vett Bécs védelmében 1529-ben.

Korbáviai János 1531 nyarán elhunyt, így a Zrínyiek kezére jelentős Zágráb és Kőrös megyei birtokok kerültek. Ekkor szerezték meg többek között Medve várát, Rakonokot és Lukavecet, majd a vranai perjelség kiterjedt csurgói uradalmát. 1534-ben elhunyt Zrínyi Miklós, így a család tényleges irányítói a fiai, János és (IV.) Miklós lettek. A család ekkor már igyekezett a szlavóniai elit körében házasodni, testvéreik közül Ilona Tahy Ferenc, míg Margit Alapy János felesége lett. 1543-ban Zrínyi Miklós elvette Frangepán Katalint, vele pedig újabb hatalmas birtokok kerültek a család kezére.

A fiatal báró ekkor már az ország legfőbb zászlósurai közé tartozott, miután 1542-ben az uralkodó kinevezte horvát-dalmát-szlavón bánnak, amely tisztség élén egészen 1557-ig kitartott.

Szigetvári Zrínyi Miklós méltán tekinthető a család legfontosabb tagjának. Bár nem volt különösebben iskolázott, mégis kiismerte magát a kor politikai játszmáiban. Báni tisztsége alatt megszerezte magának a Muraközt és Csáktornyát, ahol új családi rezidenciát alakított ki. 1557-ben tárnokmester, 1561 őszén Szigetvár főkapitánya lett, 1563-ban pedig kinevezték dunántúli kerületi főkapitánynak, így egyszerre állt a magyar uralkodó és a magyar rendek szolgálatában.

Zrínyi politikusi képességeit mutatja, hogy az elsők között ismerte fel a nemesi önreprezentációban rejlő lehetőségeket és rendelte meg saját portréját. Emellett Bécsben házat vásárolt, György fiát pedig a Hasbsburg főhercegek udvarába küldte tanulni, hogy otthonosan mozogjon a legelőkelőbb birodalmi körökben. Gyermekei kiházasításában hasonlóan körültekintően járt el. Lányai révén a magyar arisztokrácia jelesebbjei közé tartozó Országh, Thurzó és Batthyány családokkal fűzte szorosabbra a viszonyt, György fia azonban már a cseh és osztrák elitbe nyert belépőt Anna von Arcoval kötött házasságával.

Frangepán Katalin halála után Miklós újra megnősült, második felesége a vezető cseh katolikus családban született Eva z Rožmberka lett. Halála pillanatában a Horvátországból származó Zrínyi Miklós a Magyar Királyság leggazdagabb földbirtokosai közé tartozott, tisztségei révén pedig tagja volt a legszűkebb politikai elitnek. Neve 1563-ban még a nádori tisztségre alkalmas személyek között is felmerült, 1564-ben pedig ő vihette Habsburg (I.) Ferdinánd temetésén, a kor legnagyobb birodalmi reprezentációs eseményén a Szent Korona mását. Önként vállalt hősi halálával olyan dicsőséget szerzett a Zrínyi névnek, amellyel a későbbi nemzedékek karrierjét is segítette (Varga Sz.-Pap N.-Hancz E.-Kitanics M.: Szigetvár, 1566).