Ezzel a címmel rendezett zenés irodalmi estet Szabó András szavalóművész és Erdal Şalikoğlu szufi költő, muzsikus a Dzsámiban szeptember 9-én. A performansz során Hunyadi Mátyástól Zrínyi Miklós koráig hangoztak fel históriás énekek és török-magyar irodalmi-zenei szerzemények.

„Teljes egészében nóvum volt mindkettőnk részéről. Azért indultunk a korai históriás énekektől, mert ezek megfelelőjét a török zenei és irodalmi világban is megtaláljuk. Azért kezdtem Hunyadi Mátyással, mert az első fennmaradt históriás ének 1476-ból származik, és Szabács viadaláról szól – ez 150 sornyi töredék, nyelvi emlék” – mesélte Szabó András.

A szavalatok között Erdal Şalikoğlu bağlamazenéjét hallhatta a közönség, elsőként egy 16. századi török hadizenét.

A művész ezt követően a Néhai való jó mátyás király című költeményből szavalt – a mű különlegessége, hogy 15. századból való nyelvemlék, melyen kívül csak az Ómagyar Mária-siralom, illetve Szent László király legendája maradt fenn.

A muzsikus – csatlakozva a legendákról való énekléshez – egy anatóliai hősről, amolyan „török Rózsa Sándorról” énekelt, akiről több vers, legenda és mese született.

Az ország három részre szakadásakor, 1541-ben vigaszként Sylvester János elkészítette Újtestamentum-fordítását – Tar Benedek pedig a Házasságrul való dicséret című költeményét írta meg, mely Mezőszegeden készült, Szent Mihály havának első hetében – ezzel is megismerkedhetett a közönség Szabó András tolmácsolásában.

Szintén a házasságról énekelt Erdal Şalikoğlu, melynek egyik sora így hangzik: „vénhez férjhez menjek-e, és apucinak hívjam-e?”

Az esten elhangzott Balassi Bálint egy átirata: török epigrammát fordított magyarra, úgy, hogy szerelme, Losonczy Anna „egyik neve”, Júlia meg tudjon jelenni benne.

Júlia szépségéhez kapcsolódva Isztambul szépségéről énekelt a bağlamaművész: Erdal Şalikoğlu Wathay Ferenc a konstantinápolyi fekete toronyban írt művét adta elő.

Emlékeztek Kobzos Kiss Tamásra is egy fordításával, a Szívetekben őrizzetek című művével.

Végezetül Szabó András ismeretlen szerző 1566-os eseményről szóló históriás énekét mondta el, majd Rimay János versét szavalta el. „Rimay János azért fontos, mert Balassi Bálint és Zrínyi Miklós között ő az átkötő kapocs” – magyarázta a művész.